(meg szép lány is kicsit, meg Killswitch Engage)

Elaludtam ma, pedig a kedd egy elég szabott menetrendű nap, csodálkozva néztem az órát reggel. Lehet, hogy a telefonomon túl lágy dallam az ébresztő. Majd lecserélem erre:

:)

A vonaton fölszállt egy csoport gyerek/fiatal, és szépen feltöltötték a helyeket. Velem szembe leült egy fiatal lány. Gyönyörű szeme volt. Ám szerintem maximum kétharmad annyi idős lehetett, mint én. Meg szemlátomást nem is érdekeltem őt. Nem mindenki bukik a borostára ;) Erről ennyit. :)

A villamosenergia. Váltakozó feszültséggel jut el otthonainkba. Pozitív-negatív, szinuszhullám... blabla

Szóval a villamoson ült egy idős néni, mellette állt egy nő, aki mobiltelefonált. Kb. ilyesmi játszódott le közöttük:

- Ne telefonáljon itt!
- ... (telefonál tovább)
- Ez itt egy nyilvános hely, nem szoba, hogy csak úgy kedvére telefonálhat! Nem vagyok kíváncsi a beszélgetésére!
- Nem érdekel, én akkor is telefonálok. (telefonál tovább)
- Kiverem a kezéből a telefont!
- Na azt próbálja meg! Mégis mit képzel?
- Maga mit képzel?
- (telefonba:) Majd később visszahívlak. (nénihez:) Én egy kórházban dolgozom, egy beteg kisgyerek miatt hívtak. Képzelje, ez egy szolgálati mobil, ki sem kapcsolhatom. Elérhetőnek kell lennem bármikor.
- Nem érdekel, akkor is, mit képzel!
Ezután csend lett, a leszálló emberek vállonveregették a nőt...

Mikor ez már elült, egy másik idős hölgy szerintem az unokáit vitte, és közben a kisfiú kérdezett.
Szerintem egy rabszállítót láthattak meg, és megkérdezte, hogy az milyen kocsi. A nagymama azt mondta: „A rosszalkodó embereket viszik benne.”
Erre a gyerek: „És oda viszik őket, ahol rosszalkodhatnak?”
:DDDDDD

Na, én be is fejeztem mára a munkakerülést, csak ezt muszáj volt leírni.