2009.10.12. 08:35| Szerző: Τunγacsáp

Ahogy felébredtem, egyből észrevettem, mi a helyzet. Annyira kikészített, hogy mozdulni sem tudtam.

Valami iszonyatos görcs állt a nyakamba. Az egyik fejbiccentő izmom, vagy hogy hívják kibogozhatatlanul kis csomóvá görnyedt. Ahogy feküdtem tehetetlenül a sötétben, a szundit kilencpercenként lenyomva, egy régen érzett íz öntötte el a számat, és egy régen érzett keserűség a szívemet.

Most már bírok mozogni, és inkább csak éhes vagyok.

Címkék: reggel windom earle  |   | 1 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://nekemvanblogom.blog.hu/api/trackback/id/tr51444050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Τunγacsáp 2009.10.15. 00:05:06

Most, hogy így belegondolok, már nem is olyan rossz. Estére jobban rámjön. De csak 2 pózban sikerül az ágyban. Megyek is. :)
süti beállítások módosítása