Volt egy testvérpár, akivel annakidején nagyon sokat játszottunk. A kezembe fogtam a kemény rudamat, és nagy átéléssel rángattam, miközben őket figyeltem. Ma is nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre. Ma is néha-néha összefutunk, és jól érezzük magunkat. De nemrég…

Nos, azt hiszem mostanában két olvasóm van csupán. Így alakult. Ha nem olvasná senki, akkor nem írnám. Igaz, hogy most sem írom, de legalább akarom. :) Szóval így alakult. Ez a jelen, amiben élünk. Hogy ezzel kapcsolatban minek van értelme, arról szóljon a gyöngylekvár zenekar…