Volt egy testvérpár, akivel annakidején nagyon sokat játszottunk. A kezembe fogtam a kemény rudamat, és nagy átéléssel rángattam, miközben őket figyeltem. Ma is nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre.

Ma is néha-néha összefutunk, és jól érezzük magunkat. De nemrég megtudtam, hogy elhunyt az az ember, akinek köszönhetem őket. :(

Már korábban is meséltem róluk, úgyhogy álljon itt inkább egy felvétel arról, hogy milyen az élet Gianával és Mariával!