Ma megint elmegy valaki. Így van ez jól, örülni kell neki. :)

Hiányozni fog a kíváncsisága, a huncut mosolya, az összekacsintások :) Azért még velünk lesz gondolatban, és én igyekszem tanulni tőle így is.

Eszembe jutott, hogy az előző „kirepült madár” a következő idézetet hagyta nekem útravalóul:

„Úgy viselkedünk, mintha a kényelem és a fényűzés lenne az élet legfontosabb feltétele, amikor valójában másra sincs szükségünk, mint lelkesedni valamiért.” (Charles Kingsley)

Ezt még értelmeznem kell...

Most éppen utazok a villamoson, mélázok (inkább produktívan gondolkodok), és kitalálom, mi lesz.
Ez a poszt nem jöhetett volna létre, ha a tecső nem dob oda, ahonnan a related related-jébe eljutva végül ez volt: :)))