Egyszer láttam A kékszakállú herceg várát. Egy szlovák basszus énekelte a kékszakállút, egy magyar nő Juditot (ejtsd/énekeld: Júdit).

Úgy emlékszem elaludtam rajta. Egyrészt fáradt is voltam, másrészt a mai kor emberének a múlt század divatmagánya, spleenje már csak valami nosztalgikus bájolgás. Hol szól hozzánk az opera, mivel tud megérinteni? A herceg tragédiája ez? Férfiak írták, biztos magukra gondoltak közben. Apropó, van is valami kritériumrendszer, hogy vajon egy mű egészséges módon jeleníti-e meg a női nemet. A nevét nem tudom, azt hiszem három (két) pontból áll: 1. van-e legalább két női szereplő a műben? 2. folytatnak-e egymással értelmes beszélgetést, amiben (3.) nem a főszereplő férfiról van szó?

Ez az opera rögtön elbukik. Júdit úgy szerepel, mint a kíváncsiság maximuma, szerelemtől szenvedve mániákusan nyitogatja az ajtókat, a kékszakállú hiába figyelmezteti, ő csakazértis. A herceg kb. annyit mond róla, hogy szép, ő a legszebb. Paff. Legyél szép, pofa be, maradj nyugton.

Most akkor ez mi, a béna férfiakban élő nulla nőkép színrevitele, vagy a női kíváncsiság elleni hiábavaló küzdelem balladája?

Szerintem inkább az első. Fogalma se volt ennek a Bartóknak. A hős életébe begyalogol a nő, a hős tehetetlen vele, nem tud rá hatni, nem tudja a hisztériáját csillapítani (értsd kielégíteni), aztán el is tűnik jobbfélen. Eh, már megint, ezek a fránya nők! Tett volna valamit könyörgöm! Jaj, Júdit, hánecsináld! De tessék, azért itt a kulcs, ha kéred... Egy férfi tudja, hogy a nők mely kéréseinek kell eleget tennie, és melyeknek nem.

Na persze. Alapesetben ez működhet jól. De közben mondhatja a nő, hogy nem tisztelik ezzel, és a visszájára fordítja. Vagy van a nő, aki azt mondja nem játszmázik ilyen módokon. Akkor neki az összes kérése érvényes? Még ha a kútbaugrást is kéri? De akkor más módokon játszmázik? Mindenki játszmázik, vagy ő pont sehogy nem?

Nem. Egy férfinak tudnia kell, hogy ő milyen kéréseknek tesz eleget. Magában gondolhat a nőről és a játékairól akármit, és ezektől függetlenül is dönthet akár.

Értem én persze, hogy szimbolikus, meg minden. Akkor ezek fényében, a hercegnek nem a várába kellett volna hazavinnie Júditot. Ha a vár a herceg belső világát jelképezi, akkor előbb a velejéig beteg elméjét kellett volna rendberaknia, mielőtt becsajozik. És akkor vagy tudta volna kezelni Júditot, vagy simán odaadhatta volna a kulcscsomót a szép, világos szobákhoz.