Mikor már nincs sok idő hátra, egyre csak közelít az úticélom, olyankor nem is tudom, mi jár a fejemben.

Általában így a nap végeztével kevés kreatív, vagy előrevivő gondolat fordul meg a fejemben. Egy rutin ez már, ami szépen lefut magától is. Az ember például egész kevés tréninggel képes arra, hogy percre pontosan felébressze magát. Ugyanígy lehet helyhez kötötten is eljátszani ugyanezt.

Először jön a nagy balkanyar, utána jobbra két kicsi, na akkor kell felvenni a kabátot. Az a jó, hogy ha háttal ül az ember, akkor is működik.

Az olyan rendszereket, amelyek működéséhez mindegy, hogy egy tulajdonságnak mi az értéke, azt arra a tulajdonságra nézve inszenzitívnek mondjuk (asszem, talán valami más szó.) Érzéketlen. Itt ez egy jó jelző kivételesen.

Pl. ha egy postai irányítószám-felismerőt építünk, akkor annak fel kell ismernie a futószalagon akármilyen helyzetben érkező küldeményeken az akármilyen kéz- vagy gépírással feltüntetett irányítószámot.

Jó dolog, hogy tudunk ilyet. Vagy nem? Kirúghatjuk a csomó szortírozó munkát végző postást.

Na, érzem a nagy balkanyart, sőt, a sötétbe kitekintve még az elszórt fények is ismerős sűrűségben helyezkednek el.

Megyek haza. :)