Hat éve ilyenkor meghalt a nagyapám. Nem pont ezen a napon, pontosan 6 éve és 5 napja. Furcsa egy nap volt.

Sírtam aznap, de nem ezért. Mikor este felhívott édesapám, hogy mi történt, nem tudtam mit szólni a telefonba. Csak hallgattam üresen. Már beteg volt, nem ért nagy meglepetésként.

A Deák térről eljutottam valahogy (gondolom a kettes metróval) a Moszkva térre, és onnan végiggyalogoltam a 4-6 vonala mellett a Petőfi híd budai hídfőjéig. Bementem az egyetemre, volt talán Analízis és Fizika előadás, de csak lurkoltam a hátsó padokban, és írtam egy verset. Nem nagy szám, de a nap szomorú eseménye miatt megmaradt, és ez volt az első egy hosszabb kihagyás után.

Visszagondoltam ma az akkori önmagamra. Úristen, mennyire gyerek voltam! Remélem sokat változtam azóta, talán igen, ezt nehéz így belülről megítélni.
Az aggaszt viszont, hogy az állítólag olyan penge gondolkodásommal még mindig nem vagyok képes mások érzéseit megérezni. Nyilván nem ugyanaz a képesség, ha úgy tetszik külön mérőszámuk van, IQ és EQ.

Akartam még valamit, de kicsusszannak a gondolatok a hálóból, majd ha eszembe jut, ápdételem.