...pokolra kell annak menni
ott kell annak megtanulni
hogyan kell a dudát fújni.
A csöndbe belehasít néha a zongora borzongató magas hangja. Tényleg beleremegek.
Mert itt csönd van. És néha hasít valami. Egy érzés.
Úgy érzem, hogy az élet alapvető dolgairól nagyon keveset tudok. Ez vagy azért van, mert tényleg ez a helyzet, vagy csak a hatalmas tudásszomjamat nem tudták még kielégíteni a tanítómestereim. Félek az első...
Például ma megtudtam, hogy befektetés nélkül nincs haszon. Lásd a poszt címét, meg a folytatást. Nem úszhatjuk meg a munkát, a szembenézést, a konfliktust, ha változtatni akarunk. A méregpoharat ki kell inni. Ezt sajnos nem lehet megspórolni.
Ilyenkor gondol az ember olyanokat, hogy de szívesen átugranám most ezt a fél-egy évet. Hogy a dolog érdemi részét kihagyja, csak a babér learatására jöjjön vissza. Na persze, nem így működik ez.
Valamit tenni kell. Szerencsére épp olyan tisztában vagyok azzal, hogy mit is kéne tennem, mint amennyire Fry és Laurie a világ égető problémáinak megoldásával van a Protest Song-ban, ami ezen a szent helyen látható (a második). :)
A cél is csak nagyon halványan lebeg a szemem előtt, de valami ilyesmi, ha zenébe önthetném: