Nemrég az történt velem, hogy egy pesti utcában a járdán sétálva szembejött velem egy fiatal nő, és idősebb házaspár hozzátartozói (nagyszülei talán?). A járda két ember számára volt kényelmesen széles, hárman már nem férhettek el rajta egymás mellett. A szembejövők közül a fiatal nő és az idősebb úr jöttek egymás mellett, a nő az én oldalamon, az idősebb nő mögöttük.

A járda mellett itt-ott füves, földes, homokos, virágágyásos rész futott. Ahogy közeledtünk, a nő csak nem akart kitérni, így végül az utolsó pillanatban leléptem a járdáról, és kikerültem őket.

Ugye milyen banális problémáim vannak? Vagy mégsem? Nem tudom. Az aktuális hangulatomtól függően többféleképpen is láthatom a dolgot:

•  A magával eltelt nőnek derogál bármi miatt kitérni a kijelölt útjáról, neki joga van ott menni, ahol akar, nem számít semmi.
• A társadalmunkban elhatalmasodó közöny eluralta gondolkodásunkat, és megölte az empátiát.
• Bezzeg vidéken megállítottak volna egy jó szóra, és még pálinkával is megkínáltak volna!
• Szegény idős urat támogatni kell, egyedül már nem tud biztonságosan közlekedni.
• Papa már megint berúgott a vasárnapi ebédnél.

...