Az éjjel volt egy látomásom. Nem álom volt, mert az álomban a nap eseményeit éljük át, és rendszerezzük újra, ez különbözött attól. Egy verőfényes nyári napon hazaérkeztem, benyitottam az ajtón, és beléptem az előszobába. Minden valahogy más volt, tágas, világos, csillogó, élettel teli. Az élet hangjait hallottam a konyhából, ezért beléptem oda. Ott álltál, kedves olvasóm, és épp a hagymát szeletelted. Rámmosolyogtál, én viszonoztam, odamentem hozzád, és megsimítottam a vállad. Megfogtam a már előkészített tojásokat, felütöttem, megfűszereztem és felvertem őket egy villával. Szó nélkül, valamilyen végtelenül nyugodt és meghitt légkörben csináltuk a dolgunkat.
A hagyma felkerült a tűzre, megpirítottam, ráöntöttem a tojást, paradicsomkarikákat és sajtot tettem rá. Megfordítottam, hogy a másik fele is megsüljön, te addig kenyeret vágtál, és megterítettél. Mikor elkészült, kiosztottam az adagokat, és leültünk enni.
– Jó étvágyat!
– Köszönöm!
Most, hogy megtaláltam, bevallom a forrást is:
Idézem a szövegkönyvet, ha már: (meg pontosítom a forrást, nem sic!-elek)
MAJOR BRIGGS
In my vision I was on the verandah of a vast estate, a palazzo of some fantastic proportion. There seemed to emanate from it, a light from within this gleaming, radiant marble. I had known this place. I had, in fact, been born and raised there and this was my first return, a reunion with the deepest wellsprings of my being. Wandering about I noticed happily that the house had been immaculately maintained and there had been added to it a number of additional rooms but in a way that blended in so seamlessly with the original construction one would never detect any difference. Returning to the house's grand foyer, there came a knock at the door. My son was standing there. He was happy and carefree, clearly living a life of deep harmony and joy. We embraced, a warm and loving embrace, nothing witheld. We were, in this moment, one. My vision ended and I awoke with a tremendous feeling of optimism and confidence about you and your future.
That was my vision of you.
Örülök, hogy ezt megoszthattam veled, kedves olvasó, de félek, hogy az érzéseid most nem hasonlíthatók össze Bobby-éval, hiszen nem vagyok az apád! :)
