Mi van a levegőben? Komolyan, elképesztő, hogy ugranak egymásra az emberek mindenféle helyen, hülye indokokkal. Még én is majdnem kedvet kaptam. Persze mert valakinek jól odamondhattam volna, de inkább kihagytam.

Úgyis én vagyok a sztoikus nyugalom szobra. Ráadásul még az sincs, hogy amit nem adok ki, az bentmarad, mert tényleg belátom, hogy semmi értelme. Nekem nem lesz jobb tőle, ha bántó a szándékom, az a másiknak sem jó. Persze lehet, hogy valaki ezt szereti olvasni, akkor ő most tényleg rosszul járt. :)

Inkább gyógyuljunk!

Az is lehet, hogy én most viszonylag stresszmentesen, könnyedén, már-már boldogan élek-éldegélek, igyekszem jól érezni magam (ma is remekül sikerült :)), másoknak meg nem ilyen könnyű, és le kell vezetni valahol a feszültséget. Jó, hát legyen. Néha tényleg elgondolkodok, hogy a nyugalmam már kóros mértékű lenne?

Vagy inkább az volt a kóros, mikor valaki azzal szórakozott, hogy engem csak azért idegesített, hogy lássa milyen, mikor kijövök a sodromból? Inkább ez. :) Szerintem az volt ezzel a célja, hogy átvegye felettem az irányítást. Az a baj, ha engem felhúznak, akkor áttörthetetlen és makacs leszek. Sőt, akár erőszakos is. Igyekszem tárgyakon levezetni. Dühkezelés, dühkezelés... :)

Máskor pedig kegyetlen vagyok. Mikor átlépik a határaimat. Amiket néha magam sem tudok, hol vannak. A többség elég messze, de vannak kérdések, főleg az emberi hülyeség és önzőség tekintetében, ahol azért nem nyúlnak a messzeségbe.

Hidegvér.

Na, ki mire asszociált? A gyilkos is lehet olyan. Meg én is, mikor nyugodt vagyok. És mi a különbség?

(na, most már ideje józanodni, és lefeküdni)