Kinyírtam egyet valószínűleg.

Na nem a gazokra gondolok, amiket tucatjával húzok ki, hanem egy kedvenc szobanövényemre. (Igazából mindegyik kedvenc, mert nincs sok. Ööö, mennyi is maradt? ) Egyszer már eldobálta a leveleit, de átültettem, és megmaradt, újra hajtani kezdett. Most azonban kicsit erősebben hozzáértem a szárához, az meg eltört. :( Szerintem volt már valami baja ott, elég könnyen dekapitálódott. Vagy inkább derékba tört.

A föld fölötti rész már nem akart gyökeret ereszteni, a csonka szárat még locsolgatom, hátha, de nem mutat életjelet. Nagynéha még beszélek is hozzá. A kómában fekvő embernek is jót tesz állítólag. Erről eszembe jut Murakaminak az Underground című riportkönyve. Az 1995-ös tokiói szaringáztámadásról, annak áldozatairól, és az ő hozzátartozóikról szól. Ír benne egy lányról, aki a megfelelő orvosi ellátás, és a testvére szerető gondoskodása hatására nagy előrelépést tesz a gyógyulásban. Ez a történet fogott meg a legjobban az egészből.

Szóval veszek egy másik növényt a növényboltban.

A korallvirágom pedig eldobálja azokat a nagy leveleit, amikkel hozzám került, de helyettük új hajtásokat növeszt. Abban a növényben bízom, bírja a kiképzésemet. Még két virágot is hozott, mert kellően sötét sarokban tartottam. Azt hiszem meg is kell metszenem, majd utánanézek hogyan, tudatlanul nem vágok bele. :)