2014.03.31. 18:27| Szerző: Τunγacsáp

Ezek az északi énekesnők! Szőkék, hülye hangjuk van, elgitározgatnak, énekelgetnek. Leveszik a csizmájukat, ha szaunába mennek...

Meg persze minden mást is levesznek rendesen. Vagy nem szaunáznak, viszont nagyon én se. Hogy most ebben mi az érdekes? :)

Címkék: zene észak szauna  |   | 8 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://nekemvanblogom.blog.hu/api/trackback/id/tr675887857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Τunγacsáp 2014.04.06. 21:50:01

Egy másik skandináv ország: www.youtube.com/watch?v=VaW7EiSvjfM
Ha lehet még hülyébb hangja van. Kicsit gyerekes, de mégsem lehet ezt teljességgel rámondani.
Ezt igazából csak karácsonykor szoktam meghallgatni. Pont ennek a dalnak a hangulata, a szövege, a videó hiányzik nekem akkor, valami ilyet szeretnék én is, és ezt a mondandót, üzenetet szeretném hallani.
Egy kicsit vallásos csak a dal, de én ezt inkább csak egy keresztény kultúrkörön belüli egyetemességnek tudom be. Így szólhat a dal akár Jézusról (hence the karácsony), vagy arról, hogy minden ember ember, van valami kultúrától független dolog, amitől megláthatom egy másik ember arcában az érzelmeit, és együtt érezhetek vele.
Na meg a szerelemről. Ajándék az élet, és túl rövid. Érdemes értékelni és hálásnak lenni olyan pillanatokért, mint pl. meglátni egymás szemében az egyetemes érzelmeket, a kandalló előtt kucorodva gitározni és énekelni, és csendben simogatni a haját, mikor elaludt a karjaimban.
Ha majd valami ilyesmik lesznek az életemben, akkor eszembe jut ez, és remélem kellőképpen értékelem.
(Addig is gitárleckéket kéne vennem...)

Τunγacsáp 2014.04.13. 20:01:04

www.youtube.com/watch?v=780eaG8ygME
Tévedés lett volna azt hinni, hogy ez majd egyszerűbb és érthető lesz mostanra.
Sose gondoltam erre így, csak reméltem néha valami bevilágító felismerést. Egy kicsit mindig jobban gondolom, hogy mit kéne tennem, vagy mit teszek. De nem tudom és nem érzem jobban. Ez egy strigula oda, hogy az érzelem, a hit és az értelem nem kapcsolódnak túlságosan?
Egyszer majd talán nem fog ez számítani. Vagy idővel bölcsebb leszek, és pár emelettel feljebbről tekinthetek erre.
Mikor mostanában az önhivatkozásra gondolok, látom ezeket az értelmi lépcsőket is. Mintha mindig lehetne kérni egy eggyel nagyobb istenségtől egy erősebb kívánságot, amit az előző istenség nem tudott már teljesíteni. A teremtő erő az önhivatkozásban van. Ha létrehozok valamit, az részben én is vagyok. De ki hozza létre az érzelmem és a hitem, amik teljesen én vagyok?
Gyönyörű kis szívem köré odagyűlnek.

Τunγacsáp 2014.04.16. 18:52:21

Két nap, és a meta-dzsinn meghallgatta a kérésemet. :)
Már tudom és érzem, és még a gondolkodásom se változott. Ezért szeretek emberek közé járni, mert rávilágítanak dolgokra, még ha nem is kérdezem őket. :)
Soundtrack később.

Τunγacsáp 2014.07.02. 20:36:48

De ha már Skandinávia.
www.youtube.com/watch?v=tbAFG8XDS28
Ez a film meg tudta oldani azt, hogy bár sok jelenetnél kínosan, feszengve kellett volna éreznem magam, mégse úgy volt. Érdekes történet a magunkban hordozott sebekről és valami elindulásról a feloldozás felé.
A svéd nyelv továbbra is dallamos, viszont a vége-dal angolul van. Nagyon eltalál.

Τunγacsáp 2014.07.25. 23:38:15

Szuper. Három-négy hónapja még szenvedtem ezen, ma már nem. Viszont továbbra is fantáziálok. Szerintem nincs ezzel baj, jól működök így. Azt mondják ez kell a harmóniához, elhullatott vér és könnyek. A fantáziám nélkül meg rohadtul nem lennék békében magammal.
"Yeats ezt mondja: A felelősség az álmoknál kezdődik." Szerintem az igazi szabadság is. Egyes vallások, filozófiák, emberek, tudomisén bele akarnának szólni, bűntudatot kelteni, ellenőrizni és büntetni. Még szerencse, hogy nem adok ilyenekre, csak magamat korlátozom, ha éppen eszembe jut. De nem érdekel ha nem jut eszembe, az olyankor egy kettős érzés: a teljes szabadság, ébren álmodás, de a kontroll elvesztése is a rejtett oldalam felett.
A felelősség kezdetéről való elmélkedés pedig maradjon is meg egy könybéli könyvbéli idézetben. Nem sorsszerű a képzelet tetté válása, vagy egyéb megvalósulása.
Milyen az, amikor egy kitalált regényvilágban valaki egy létező könyvet kezd olvasni? Én is kivehetem a könyvtárból. De vajon ugyanarról a holokausztról szól mindkét könyv? Az a könyv a létezőbe vezető kapu, vagy csak még mélyebbre visz a képzeletbe? A könyvbéli könyvbéli Hitler képzeletének valóra válása mennyiben érinti a létező áldozatokat?
Egy blogomon egy nickemmel le sem írt képzeletem milyen következményekkel jár? Ez is a fejemben van.

Τunγacsáp 2014.12.17. 18:24:54

Az orvostól hazafelé jövet beugrottam ma a boltba. Elmentem a pezsgők előtt, és ettől bevillant egy fantáziám. Az addig oké, hogy a pezsgőzésről beugrik valaki, de hogy egyből szexuális színezetben? Meglepett ez a hirtelenség.
Jó, hát ilyen az agyam, ezt elfogadom. :)
youtu.be/oPHN95g9Ubs

Τunγacsáp 2015.01.15. 20:48:32

Olvastam ma a zöld üstökösről, hazafelé jövet néztem az eget, de csak annyi rémlett, hogy Orion és Pleiádok, így azért nehéz volt. Mire megnéztem, hogy pontosan hol, és kimentem, már befelhősödött az ég.
Amúgy az Orion övét kell a Pleiádok felé meghosszabbítani, persze az nem találja el, de kb. olyan messzire kell húzni a vonalat.
Soha vissza nem térő alkalom az életben!!!! Mondjuk minden pillanat az, ez nem újdonság. :) Ezt még meg lehet nézni január végéig, de most a legfényesebb.

Talán tavaly ilyenkor határoztam el, hogy majd valamikor nyáron befejezem a heti rendszerességű terápiát. Már jó rég óta vagyok ott, és úgy hittem, hogy lekerekedik a történet addigra.
De csak nem akart. Talán nekem is tennem kellett volna valamit. :D
Már két hete pont túl hideg volt (nekem) ahhoz, hogy biciklivel menjek, talán nem véletlenül pont szép csillagos égbolt volt, mikor egyedül sétálgattam oda és vissza. Idén azért jó lenne lezárni.

Kedd este befordultam egy sarkon. A következő kis utcánál előbb egy kisbolt, majd egy gyógytornaterem következett. A narancs fényben a lámpaoszlop tövénél megláttam a kutyát. Kirajzolódott az alakja, de nem hittem el. Mentem tovább és néztem. Furcsa dilemmám lett: ha tovább nézem ahogy közeledek, akkor aggressziónak veszi a farkasszemnézést, ha nem nézek oda, akkor nem tudom meg, hogy tényleg kutya-e.

Most nem tudom mi volt. Nyáron később sötétedik, akkor már messziről felismerni.
süti beállítások módosítása