Belépek a terembe. Egyedül vagyok. Odamegyek a székemhez, lerakom a csellóm, elhelyezkedek. Egy rövid hangolás.

Egy sóhaj.

Eljátszom ezt a darabot, a kedvencem. Ez én vagyok. Csak rajtam áll, hogy milyen lesz.

Jó vagyok-e vagy rossz? Kinek mi tetszik. Néha szívből játszom, néha technikásan. Sokszor magamra sem ismerek.

Szerintem jó vagyok, legalábbis nem hallgatnának, ha nem lennék legalább valamire jó. Van, akinek a szívébe loptam be magam. Van, akinek a technikám tetszik. Van aki engem kedvel, azt, aki vagyok, úgy, ahogy vagyok.

Mindjárt jönnek a többiek, és próbálunk együtt tovább.

Hallgasd!