Túl sokat gondolkodok, az a baj, mondják. Most mit tegyek, ha erre szabták az agyam?
Elmúlt felettem a nyár nyomtalan, vagy legalábbis úgy érzem. Inkább arról van szó, hogy lehetett volna jobb is. Mielőtt tovább panaszkodnék, ajánlok egy remek cikket Mérő Lászlótól: Maga itt a tánctanár?
Várok, amíg elolvasod, ráérek...
A nyarat csak azért hoztam szóba, mert a rosszkedvemet valószínűleg az egyre kevesebb nappali világosság, a rossz idő, stb. hozta elő. Rosszkedvűen pedig panaszkodni is könnyebb, mint most meglátjuk.
Kezdhetném ott, hogy nincs is miért panaszkodnom – mondanák egyesek, de hát van. Egy kifogás kipipálva. Aztán nem tartom jónak, hogy panaszkodok, mert negatív képet fest az emberről – viszont az sem megoldás, hogy magamban tartom, egyre csak gyűlik, közben meg jópofizok. Szóval már rögtön egy dilemmában vagyok, és képzeld csak el, mekkora belső feszültséget okoz bennem, hogy mégis belekezdek az áradatba, most mondd meg!
Ha még csak dilemmám lenne, hogy a választási lehetőségek közül beikszeljek egyet, aztán haladnék, akkor nem is panaszkodnék (dehogynem), de hát vannak a választásra képtelenségnél rosszabb dolgok is az életben.
Pl. gondolj bele abba, hogy az én elemző, racionális lényem szembesül saját magával, és nem képes megérteni valamit. Túl sokat gondolkodok, az a baj, mondják. Arról van ugyanis szó, hogy nagyjából tudom, miért van rosszkedvem, tudom, milyen élethelyzet lenne az, amitől ez elmúlhatna, mégsem látom az odavezető utat. De legalábbis elképzelni nem tudom, még ha az menne is, hogy pontokba szedjem egy papírlapon.
A cselekvő erő hiányzik belőlem most, és az zavar leginkább, hogy nem tudom, miért. Ez vajon egy jó kérdés? Vajon van oka? Jobb lenne, ha tudnám? Vagy mit kell tenni, hogy megtaláljam kimeríthetetlen energiaforrásaimat? :)
Pl. ha ez meglenne, akkor jönne egy feleletválasztós kérdés a sorban, mert van több út is a továbbiakra, és nem tudom, melyik lenne jobb. Na de itt még nem tartok, talán ennél a pontnál meg is tudom húzni a túlságosan sok gondolkodás határvonalát.
Kezdek elmenni a túlságosan sok és érthetetlen filozofálgatás irányába, úgyhogy most be is fejezem, és elandalgok a világítótoronyhoz.