Let's rock!

Vagy valami mást.

Valami van velem az elmúlt napokban. A kisugárzásom biztos kapott valami löketet. Visszamosolyognak rám a nők. De!

Az a helyzet, hogy nem akármilyen nők. Két csoportba sorolhatnám őket:

• „hálás negyvenesek” (némi túlzással :))
• pasijukkal feszítő huszasok

Remélem nincs az első csoport megnevezésében semmi sértő, azért mosolygok rájuk, mert tetszenek, mint ahogy a második csoport tagjaira is azért.

A kérdés persze az, hogy a korban passzoló (mondjuk 22-28, de ez nem éles korlát) lányok, ha egyedül vannak, akkor miért bámulnak faarccal az mp3-at hallgatva, újság mögé bújva, telefont baszkurálva? Egy részüknek biztos van valakijük, és nem is gondolnak holmi flörtre, egy másik részük pedig szerintem fél attól, hogy megszólítja valaki. Akár kellemetlen tapasztalatai is lehetnek ilyen téren, tapadós pasik, zaklatás, beszólások. Megvan a neki bevált (vagy nem bevált) módja az ismerkedésnek, és az nem esik egybe az enyémmel.

Azért gondolom a félelmet a visszatartó erőnek, mert a korosztályba tartozók, akik éppen a választottjukkal vannak együtt, azok a srác hóna alatt/válla fölött azért rámmosolyognak. Ilyenkor kevesebb az esélye, hogy rámozdulok, ha meg mégis, akkor majd ott a csávója, és leszerel engem.

Az idősebb nők pedig már tapasztaltak, tudják kezelni az előálló helyzeteket, nem jönnek zavarba attól, ha valaki rájukmosolyog, és mivel ez ennyiben ki is szokott merülni, ezért szimplán csak örülünk neki mindketten, és kellemesebb a napunk.

Ennyit akartam gyorsan mondani, köszönöm a figyelmet!