Jó napot!
Lássuk csak, mi is történt velem mostanában! Pl. a levélgereblyézésben megfájdult a hátam, de csodák csodájára csak három napig tartott. Nem csoda. Vagyis de.
Másfél liter 20%-os ecet segítségével vízkőmentesítettem a mosógépet. Ezentúl ez rendszeres lesz. Utána furcsa szaga volt, ecet is, de azon kívül más. Lehet, hogy leoldott valami régi szennyeződést, vagy csak nem zár jól a lefolyócsőnél a golyó. Lehet, hogy áttérek majd a citromsavra.
Hm-hm... főztem szőlőlekvárt, még épp az utolsó pillanatban szüreteltem a fürtöket. A szőlőszemezgetés is hozzájárult a lerokkanáshoz, ráadásul a hálátlan passzírozott szőlő nem átallott besűrűsödni, alig lett három kis üveggel. Ígértem egy ismerősnek egy üveggel, cserébe valamiért, de még nem kaptam meg tőle. A régebbi főzésből már elraktam neki egyet, de lehet, hogy lecserélem egy újabbra, hátha ez finomabb.
Jó ideje nem sportoltam, nem is táncoltam. Kezdek satnyulni, de legalább nem hízom. Úgy mondjuk könnyű, hogy alig eszem. :) Táncolni azért jó volna még, csak ehhez már másik tanfolyam kell, ahová be lehet csatlakozni, jó időpontban van, és jó helyen. Nem egyszerű.
Cinikus, szenvtelen és érdektelen vagyok általában. Talán keserűnek is hatnak a megnyilvánulásaim, de én közben azért jól érzem magam. Gyakran esténként bekattanok, és otthon bolondozok egymagamban.
Eljárok rendszeresen társaságba, néha csak úgy külön találkozok ismerősökkel.
Jól érzem magam, úgy általánosságban is. Sok okom nincs rá, szokott velem ilyen lenni, élvezem.
A kurblimadár krónikáját olvasom Murakamitól. Ajándékba kaptam a születésnapomra. :))) Remek regény, mint rendszerint szokott lenni.
Láttam egy lányt ma a villamoson. Tetszett a szeme. Viszont furcsa volt. Szerintem a barna szemére tett kék kontaktlencsét. Láttam már ilyet, de az nem tetszett. Tüzetesebben megnézve ez sem tűnt természetesnek, de szép volt.
Elvileg most palacsintát szeretnék sütni, de időben ágyba bújni is szeretnék. Lehet, hogy reggel korábban kelek, és akkor sütök.
Elgondolkodtam, mert megkérdezték tőlem, hogy mikor utaztam el utoljára valahová. Külföldre, üdülési szándékkal szerintem legalább egy évtizede. Belföldön utoljára 2007 nyarán néhány napra a Balatonhoz. Tavaly nyáron is elmehettem volna néhány ismerőssel, de inkább itthon maradtam, szerintem éppen jó indokom volt rá. :D
Azon is elgondolkodtam, hogy mikor hívott fel utoljára barátom, mert ezt is megkérdezték. Ööö... hát inkább online kommunikálok, semmi gondom nem adódott abból, hogy az egyik nap otthonhagytam a telefonom. Le is mondtam a már hónapok óta kihasználatlan 5 perc után 0 Ft szolgáltatást. Pedig ilyen nincs már, visszavonhatatlan a döntésem.
Jut eszembe, a telefonomat otthonhagytam. Egy másik napon az ebédemet, aztán pedig a karórámat. Azt mondták, biztos szerelmes vagyok. Hát, az lehet, hogy egészen olyan érzés, csak éppen alanya nincs. Ez így tök jó. :)
Ha úgy adódna, simán elmennék néhány évre, vagy akár örökre az országból.