Ma érdekes dolgokat tapasztalok. Magyar nyelvű szövegekben rendszeresen félreolvasom a szavakat. Elég nagy mértékkel. Gyakori, hogy az ellentettjét olvasom annak, ami ott van, de ez nem egetverő különbség. Olyan is előfordul, hogy további szavakat látok bele a szövegbe, vagy valami egész rövid szó helyett egy egész hosszút látok.

A félreolvasott szavak (tehát amikről azt hiszem, hogy ott vannak) általában egy-két jellemző téma köré csoportosulnak. Szex és párkapcsolat.

Biztos ez foglalkoztat. Itt a tavasz. Az is igaz, hogy akik ellátnak olvasnivalóval, ők is bele-belemennek ezekbe a témákba. Másoknak is itt a tavasz. :)

A félreolvasás viszont érdekes, előfordult már velem, de nem ennyire kitartóan. Azt nem vettem észre magamon, hogy a szokásosnál többet foglalkoznék tudatosan a témával, ezek szerint a tudatalattimba is behatolt már.

Na jó, inkább úgy mondanám, hogy ugyan én nem veszem észre, hogy többet foglalkoznék a témával, de egész sok pozitív inger ér ilyen szempontból, ami indukálja a további odafigyelést. A pesszimista énem azt mondja, hogy ez eddig is így volt, csak most észre is veszem, de ezentúl is az lesz belőle, ami eddig ilyen esetekben: semmi.

Az optimista énem azt mondja, hogy kinyíltam a világra, és ez látszik másoknak is, tudnak hozzám közeledni. Ez jó lenne, bár igencsak szokatlan alakulása a dolgoknak.

Szokatlan a következő zenemű is. Magában is, meg tőlem is.

Elolvastam, amit írtam, de nem olvastam benne félre semmit. Ez azért érthető valahol. Írás közben viszont néha ki kellett húznom néhány kétértelmű kifejezést. Vajon maradt-e benne? :)